FEHÉRGYARMAT

Könyvemet az a szándék hívta életre, hogy lakóival (felnőttel és fiatalokkal egyaránt) jobban megismertessem városunk múltját, jelenét, annak egy-egy szeletét. Szeretném, ha még közelebb kerülnének ahhoz az utcához, térhez iskolához egyéb intézményhez, ahol laknak, élnek, dolgoznak, tanulnak. Hogy képet alkothassanak maguknak a nagy névadókról, akik valamennyien történelmünk és művészeti életünk kiválóságai. Életük, gondolataik és tetteik bőven kínálnak követendő példát. Szeretném, ha úgy éreznének, mint Petőfi:

 

Mint nyugtalan madár az ágakon,

Helyrül- helyre röpköd gondolatom,

Szedegeti a sok szép emléket,

Mint a méh a virágról a mézet;

Minden régi, kedves helyet bejár…

Cserebogár, sárga cserebogár.

                                                   (Szülőföldemen)

 

Hitelességre igen, de teljességre nem törekedhettem, már a terjedelem korlátozott volta miatt sem. Az érdeklődést azonban talán sikerült felkeltenem, s többeket további búvárkodásra serkentenem.

A magyar településeknek- írja dr. Páll István a Varázsos tájak: Felső-Tisza vidék című hasznos útikönyv Néprajz című fejezetében- „csak egy egyenes utcája volt, egyik végét nagyvégnek vagy alvégnek, a másikat kisvégnek vagy felvégnek nevezték. Volt még néhány faluban egy utca, amely a fő utcából kanyarodott le, és mint a sín, párhuzamosan haladt vele, ez volt a kis utca, amit sikátor kötött össze a főbb utcákkal. Ha még több utca is volt, azoknak határrészekről vagy a szomszéd falvakról adtak nevet.” (I.m.10.o.)

            A fent leírtak Fehérgyarmatra is igazak, bár a vég utótagú utcaelnevezés településünkre nem jellemző. De az ősi utcanevek itt is ezek: Fő utca, Kisgyarmat, Kis szer, Kisari utca, Nábrádi utca, Matolcsi utca, Penyigei utca. De történt névadás az utcában vagy annak elején-végén lévő épületről vagy közterületről (Kaszárnya utca, Malom utca, Temető utca, Templomkert utca, Tömöttvár utca, Piac tér, Vágóhíd utca). És adtak utcanevet arrafelé tartó határrészről (Kecskerét utca), növényről (Gyöngyvirág utca), napszakról (Hajnal utca) is.

            A nagyjainkról történő utcaelnevezés a második világháború utáni ötvenes években kezdődött, s folytatódott a legutóbbi időkig. Központi akarat vagy helyi kezdeményezés indította-e el a folyamatot, tulajdonképpen mindegy. A szándék mindenképpen dicséretes. Az ötvenes évek után az 1970-es nagy árvizet követő újjáépítés adott még nagyobb lendületet a kezdeményezésnek. Az intézmények nagy nevekkel való elkeresztelése pedig a 80-as évekre esik. Az utóbbiak és egyes utcák nevének módosítása társadalmi-politikai változásokkal függ össze. Így lett a Dobi István utcából Eötvös József utca, a Lenin utcából Hadház utca (noha inkább Hatház utcának kellene lennie). Ezért változott a gimnázium neve Zalka Mátéról Deák Ferenc Gimnáziumra, a Zalka Máté utca Dénesi-kert utcára, a Rózsa Ferenc utca Deák Ferenc utcára, s szűnt meg az összevonás következtében a Szabó Lőrinc Általános Iskola.

            Dolgozatom elkészültének idején 45 kiváló hazánkfiának nevét viselik utcáink, tereink, intézményeink: 21 történelmi személyiség (47%), 17 író, költő (38%), 5 zeneszerző (11%), 2 festő (4%). Valamennyi büszke lehet névadójára. Egyetlen szépséghibája van a dolognak: egyetlen utcát, teret, intézményt sem neveztek el honunk leányairól. Legyen ez figyelemfelhívás az elkövetkezendő idők döntéshozói számára.

            Magam nem Fehérgyarmaton születtem, nem is itt jártam iskolába, de már nem is olyan rövid életemből a legtovább itt éltem, dolgoztam, tanítottam, s talán más módon is tettem érte valamit. Ezért vallom- szülőfalumat, Jánkot meg nem tagadva – egyik utcánk névadójával, József Attilával:

 

Igazán

Csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz.

Magaddal is csak itt bírhatsz,

Óh lélek! Ez a hazám.

(Elégia)

 

 

 

Fehérgyarmat, 2008. január

                                                UDUD ISTVÁN