„…..vajon a természet törvénye aláveti e a nőt a férfinak? Nem…. a természet sosem hozott ilyen törvényt. Az uralom, melyet rajtuk gyakorolunk, valóságos zsarnokság; ők is csak azért törődnek bele, mert szelídebbek, tehát emberségesebbek és okosabbak nálunk.”
(Montesquieu)
Március 8. - ezen a napon sok országban a főszerep a hölgyeké, amelyet a nők komoly harcok és áldozatok árán vívtak ki maguknak.
A régi korokban a nők nem voltak egyenrangúak a férfiakkal, de szerencsére mindig akadtak forradalmi beállítottságú lányok és asszonyok, akik foggal-körömmel ragaszkodtak ahhoz, hogy a férfitársadalom elismerését, megbecsülését kivívják a nők számára. Ez a harc nem volt egyszerű, de ma már ott tartunk, hogy ezt a napot nem csak a női szervezetek tartják számon szerte a világban. Az ENSZ is megemlékezik erről a napról és sok-sok ország nemzeti ünnepként jelöli meg.
A Nemzetközi Nőnap baloldali gyökerű hagyomány, melyet csaknem egy évszázada ünnepeljük. És büszkék vagyunk rá, mert hiszünk a társadalmi igazságosságban.
1910 augusztusában Koppenhágában Clara Zetkin javaslatára határozták el, hogy Nemzetközi Nőnapot tartanak március 8-án annak emlékére, hogy 1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és munkaidő csökkentésért.
Jóval többről szól ez a nap, mint a férfiak hódolatáról a nők iránt. Férfi társaim vajon belegondoltak már abba, hogy mennyi szépet és jót kapunk a környezetünkben élő hölgyektől a mindennapok során? Kezdte a sort édesanyánk, aki a legnagyszerűbb dologgal, az élettel ajándékozott meg minket. Aztán jött az általános iskola és középiskola az elbűvölő tanárnővel, akibe szerelmes volt minden diák.
Na és a bódéjából ránk mosolygó virágáruslány? Tekintetével bearanyozza álmos reggeljeinket.
Példáimat sorolhatnám órákon át, de azt hiszem ez fölösleges lenne. A világon a legcsodálatosabb jelenség a NŐ. Hiszen hiába karrier, gazdagság, hírnév, ha nincs mellettünk ez az angyali teremtés, akkor az egész mit sem ér.
Közel egy évszázada még a nők egyenjogúságáról, ma sokkal inkább már a nők esélyegyenlőségéről szól ez az ünnep. Az elmúlt másfél évszázad fejlődése ugyan tagadhatatlan: egyenlő jogok illetnek meg mindenkit, tekintet nélkül arra, hogy férfinak, avagy nőnek született. De a jogok egyenlőségéből nem lett automatikusan az esélyek egyenlősége is.
Nőnek lenni még ma is nagyon komoly kihívás. Több szerepben, ráadásul egyenlőtlen feltételekkel kell helytállniuk. A nők a munkavállalás mellett sok más területen - gyermeknevelésben és az idősek gondozásában - is értéket teremtve járulnak hozzá a társadalom fejlődéséhez, mégis ők azok, akik a legjobban ki vannak téve a szegénység veszélyének. Nap, mint nap szembesülünk azokkal a megkülönböztetésekkel, melyek a nőket hátrányosan érintik. Gondolok itt a munkahelyi megkülönböztetésre, bizonyos funkciókhoz fűződő diszkriminációjukra. Egy nőnek mindig többet kell bizonyítania ugyanazért az eredményért, fizetésért, elismerésért, mint egy férfinak. Gondoljunk csak bele, a gyermekeket vállaló édesanyáknak milyen kevés esélye van visszakerülni a munka világába. Ezeket a hátrányokat csakis a férfiak gondolkodásbéli változásai mellett lehet leküzdeni, ha megértjük, és látjuk mindazt a nehézséget, amelyet nőként kell megoldaniuk. Azt kell mondjam, sajnos kiemelten igaz ez a 40 év feletti és a gyermekes nők esetében.
Ez egy baloldali embernek – legyen bár férfi, vagy nő – elfogadhatatlan, hiszen ez az állapot egyszerre maradi, igazságtalan és ésszerűtlen.
Épp ezért a női egyenjogúságért folytatott küzdelem még nem ért véget. Nők ezrei küzdenek ma is a jogos megbecsülésért, a férfiakkal egyenlő bánásmódért és lehetőségekért. Segítenünk kell őket ebben a törekvésben, hiszen közös jövőnk múlik ennek eredményén.
Elégedett nők nélkül nem létezhet harmonikus család. Meghitt családi háttér nélkül nem alakul ki gyermekeinkben szilárd értékrend, az önkifejezés képessége, az egészséges kötelességtudat. Elégedett nők nélkül nem tudunk új, értékteremtő generációt felnevelni. Ezért el kell utasítanunk azt a lejárt szavatosságú XIX. Századi, ám egyesek által mind a mai napig vallott konzervatív nézeteket, hogy a nők kötelezően kijelölt helye a konyhában van, és legfontosabb társadalmi feladatuk a családanyaszerep, a gyermeknevelés és a háztartás vezetése.
A nőknek is joguk van a kiteljesedéshez! Nekünk kötelességünk ebben támogatni őket. Akár a családot választják, akár a karriert. Minden nőnek lehetőséget kell adni, hogy maga határozza meg szabadon a számára helyes arányt a család, a gyermeknevelés és a munka között. Az államnak pedig támogatnia kell, bárhogyan is döntsön valaki. Támogatni a családokat, támogatni a nőket!
A demokratikus világban az kell legyen a törekvés, hogy a nők a mindennapok során több figyelmet, több megértést és több megbecsülést kapjanak.
A nőnap és a női esélyegyenlőségért vívott harc baloldali hagyomány. Ez máig kötelezi ennek az oldalnak minden mai és holnapi képviselőjét. Kötelez arra, hogy az ünnepnapon köszöntse a nőket, a hétköznapokban pedig tegyen értük.
Ezért a mai napon átadott virágok ne csak a köszönetet fejezzék ki, hanem ígéretet is. Ígéretet a mindenre kiterjedő női egyenjogúságra, esélyegyenlőségre, méltó megbecsülésükre és támogatásunkra!
Nők nélkül?…… Nem!
Nélkülük nincs élet, nincs boldogság, szenvedély, öröm és bosszúság. Ahogy Jókai Mór találóan megfogalmazta: „a férfi sorsa a Nő…..”
Ők azok akik az élet teljességét ölelik magukhoz, mert nem csak adják az életet, hanem éltetik is azt, szeretettel, gondoskodással, simogatással, s ha kell figyelmeztetéssel, korholó szavakkal, az elhallgatott mondatokkal.
Boldog nőnapot kívánunk valamennyi nőnek!
