FEHÉRGYARMAT

    A sikerek nem jönnek maguktól. Mindennek ára van, és a sors úgy gondolta, hogy nekem is fizetnem kell a rengeteg munkában töltött időért, a rendezvények szervezéséért, a munkával járó utazásokért, a távollétekért. Büszke vagyok a négy lányomra, de arra nem, hogy családi életem nem egészen úgy alakult, ahogy azt szerettem volna. Sajnálom, hogy szeretteimmel való kapcsolataimat szétfeszítették a körülmények, s nem tudtam megtartani, amit meg kellett volna tartanom.

   E bemutatkozó írás végére hagytam azt, ami tulajdonképpen az írás apropója. A választások idején a képviselőjelöltnek illik számot adni politikai elkötelezettségéről, hiszen egy politikai párt, az MSZP képviseletében vesz részt a megmérettetésben. Nagyon fiatalon, munkába lépésem kezdetén beléptem a Magyar Szocialista Munkáspártba. Folytattam a családi hagyományt a baloldaliság szellemében, hiszen anyai nagyanyám komoly szerepet vállalt 1945 után a párt szervezésében, és édesapám szintén tagja volt az MSZMP-nek. Ők nem szólamnak tekintették azt az ideológiai tételt, hogy a szegények hatalmát képviselik. Jómagam pedig afféle feltételnek tekintettem a párttagságot, ami belépő a társadalmi ranglétrán való előrehaladáshoz.

   Ám a rendszerváltás idején értetlenül álltam a kialakult politikai szerkezet előtt, s úgy éreztem, hogy becsaptak, félrevezettek. Nem értettem a párt lépésváltását, és időnek kellett eltelnie, míg lehiggadtak bennem az indulatok. Látnom kellett, meg kellett értenem, hogy az új politikai struktúrában miként formálódnak a dolgok, s tisztáznom kellett magamban, melyik párt ideológiája, célkitűzései állnak a legközelebb hozzám, s melyiknek a működésében látom a demokratikus működés garanciáját. Az újjáalakult helyzetben, 1990-ben az Agrárszövetséget és annak jelöltjét támogattam, hiszen bennük láttam a legfőbb igyekezetet a vidéki érdekek képviseletére. 1994-től támogattam az MSZP törekvéseit, bár a párt sonkádi szervezetébe csak 2000 őszén léptem be. Pusztán tag voltam, nem vágytam vezető szerepre. 2007 őszén a fehérgyarmati alapszervezet keresett meg, kérte, hogy jelentkezzem át hozzájuk, mert számítanának rám az elnökségben. Megértettem indokaikat, és úgy gondoltam, hogy nem a saját érdekeim szerint kell cselekednem, hanem akkor és ott kell szerepet vállalnom, ahol a párt érdeke azt megkívánja. 2008 decemberében a 10. számú választókerületi társulás elnöke lettem, s végül demokratikus választás keretében képviselőjelöltté választottak. Rendkívüli megtiszteltetés ez számomra, s igyekszem helytállni a választási küzdelmekben.

   Van egy aranyos népi szóbeszéd, amely szerint a kóródi ember a legokosabb a világon: nem hányja el a havat, úgyis elolvad, és nem veri le a diót, mert úgyis lehullik magától. Én nem szeretném megtagadni kóródi gyökereimet, de másképpen gondolkodom. Szeretek elébe menni a dolgoknak, és fontosnak tartom, hogy irányítsam a folyamatokat, amelyek közepette élek. A dolgok tapasztalataim szerint ritkán alakulnak maguktól kívánságaink szerint. Tennünk kell érte, hogy helyes irányba haladjanak. És én kész vagyok a cselekvésre!