FEHÉRGYARMAT

   Szerettem Milotán dolgozni, ám jött a rendszerváltás, és gyökeresen megváltozott a helyzet. A szövetkezeti törvény megalkotását követően Tiszacsécse szövetkezeti tagjai úgy döntöttek, hogy üzletrészükkel kiválnak a tiszakóródi tsz-ből, és alakítanak helyben egy új típusú szövetkezést. Megkerestek, hogy legyek a szervezetnek alapító tagja, és vállaljam el az ügyvezetői tisztséget. Négy évig működtünk, amikor is úgy döntöttünk, hogy a földterületek magántulajdonba kerülése miatt végelszámolással kiosztjuk az átvett, és a közben megszerzett vagyont. Nem akartuk a lassú halált, a szövetkezeti vagyon felélését. A végelszámolás során a vezetőség tisztességesen számolt el a tulajdonosokkal. Az eszközök a településen maradtak, így egyénileg ki-ki folytatni tudta a termelést.

   Magamra maradtam, és úgy éreztem, hogy feleslegesen tanultam, hiszen a végzettségemnek megfelelő munkát nem találtam. Végül egy biztosítónál kötöttem ki, de olyan munkát kellett végeznem, amiben semmi örömet nem találtam. Kényszeredetten dolgoztam, közben láttam, hogy kel ki a vetés a szántóföldeken, hogyan borulnak virágba a gyümölcsfák, hogyan dolgoznak a gépek a földeken. Ha az embert ostorral kényszerítik a munkába, azt nem szabad tovább erőltetni. Kiléptem, s egyik pillanatról a másikra munkanélküli lettem. De mivel három gyerekről kellett gondoskodnom, munkát kellett találnom. Átmenetileg alkalmi munkát vállaltam: metszeni jártunk édesapámmal. Három hónapi kilátástalanság után négy település összefogásával megvalósult egy közmunka-program, s annak lettem a vezetője. Ismét azt csinálhattam, amihez kedvem volt: szervezhettem a munkát.

   Közben elvesztettem az édesapámat, így sajnos nem érhette meg, hogy 1998. október 18-án Tiszacsécse polgármesterévé választottak. 1990-től, az első szabad választásoktól kezdve önkormányzati képviselő voltam, ezért pontosan láttam azokat a lehetőségeket, amelyek a falunk javára fordíthatók, és természetesen a közigazgatás útvesztőiben is tudtam tájékozódni. Szükségem is volt hamarosan ezekre a tapasztalatokra, hiszen 1998. november 5-én az évszázad árvizével kellett szembenéznünk. Emberfeletti munkával, a térség összefogásának köszönhetően sikerült megakadályoznunk, hogy a töltés koronaszintjét több helyen 60 cm-rel meghaladó víz elöntse a településünket, s elpusztítsa mindazt, amit szorgos emberek egy élet munkájával teremtettek. 72 órán keresztül folyt a védekezés, amikor végre fellélegezhettünk. Göncz Árpád köztársasági elnöknek a helyszínen mondott elismerő szavait jóleső érzéssel fogadtuk. Azoknak az óráknak a nyoma, amelyeket a gáton töltöttem, egész életemet végigkísérik. A négy község: Tiszabecs, Milota, Tiszakóród és Tiszacsécse népe az áldozatkészségnek és a tenni akarásnak olyan példáját mutatta fel, amelyre méltán lehetünk büszkék. Bár a természet rendkívüli havazás, belvízveszély, újabb árvíz formájában később is próbára tette az itt élő népet, de minden alkalommal sikerült úrrá lennünk közös erőfeszítéssel a helyzeten.

   A polgármesteri kampányom idején 18 pontba szedtem, mit szeretnék megvalósítani megválasztásom esetén. Akkor sokan nem hittek nekem, mondván, hogy beszélni könnyű, ígérni könnyű, de cselekedni nehezebb. De ma nincs egyetlen pont sem a 18-ból, ami ne valósult volna meg. És ezeken felül is előreléptünk.

   Annak tudatában voltam, hogy Tiszacsécse egy ország érdeklődésének középpontjában áll, hiszen a Móricz-emlékek miatt minden évben rengeteg idegen fordul meg a településen, és az évfordulós ünnepségek idején a médiaérdeklődés is felénk fordul. Szerencsére az emlékhelyek fenntartásában és gondozásában nemcsak a falu vesz részt, hanem megyei segítségre is számítani lehet. De mi büszkén valljuk Móricz örököseinek magunkat, s ennek a szellemi örökségnek a rangjához méltó módon akarjuk fogadni a látogatókat. Ma már ott áll a faragott díszkapu az egykor eltékozolt szülőház helyén, s minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a múzeumi célokat szolgáló tájház megújuljon. Nyitottak vagyunk minden kezdeményezésre, ami a helyi hagyományok ápolásával összefügg, és a néhány éve felépült ifjúsági ház már eddig is sok vendég számára nyújtott szállás- és programlehetőséget, s kezdeményezzük is, hogy minél többen idetaláljanak.

   Polgármesterségem kezdetén első dolgom az volt, hogy a hivatalt a falu széléről a központba telepítsük. Azóta az irodák felszereltsége a kor színvonalának és kívánalmainak megfelelő, és a nagyterem rendezvények befogadására is alkalmas. A tájház körül megépültek a vendégfogadást szolgáló egységek: egy tisztasági blokk, és egy üzlethelyiség, amelyben tájjellegű termékek vásárolhatók meg. Befejeztük a szennyvízhálózat kiépítését, így a település infrastruktúrája teljesnek mondható. Megépült a biztonságos közlekedést szolgáló buszforduló a milotai faluvégen, és vadonatúj Ikarusz autóbuszt vásároltunk az iskolások szállítására, valamint egyéb községi célokra. Kiépült a falu kövesút-hálózata és a járdaprogramot is sikerrel valósítottuk meg. 1999-ben elindítottuk a szociális földprogramot, amely a falu földnélküli családjain, segélyezettein és idősein segített. A segítség olyan formája ez, ahol nem pénzt kapnak a családok, hanem természetbeni juttatásként vetőmagot, növényvédő-szert, és most már ingyenes vagy kedvezményes gépi szolgáltatást is. Telepítettünk négy hektár gyümölcsöst, melyre a későbbiek során a foglalkoztatási gondok enyhítésére aszalóüzemet szeretnénk létesíteni. Csécse szemlátomást sokat fejlődött az elmúlt évtizedben.

   Iskolánk, óvodánk nincs, gyermekeink a tiszakóródi intézményekbe járnak át. Ezért külön gondot jelent foglalkozatásuk, programokkal való ellátásuk az iskolaidőn túli napszakokban. A gondok enyhítésére létrehoztuk az ifjúsági önkormányzatot, s velük együtt igyekszünk szórakozási, hasznos időtöltési lehetőségeket teremteni. Ezekhez kitűnő terepet biztosít az ifjúsági ház, mely országos ismertségre tett szert. Ennek az intézménynek a működése tette érdemessé Csécsét arra, hogy elsőként kapta meg az „Ifjúságbarát Önkormányzat” megtisztelő címet. S ezzel függ össze, hogy a belügyi kormányzat benevezett minket az Európai Kölyöktrófea díjra, s a versenyben második helyezést értünk el.